Brazilia

Közeledik a nyár. Az legkényelmesebb utazási formák a repülős utak. .A repülőjegyeket különféle helyfoglaló rendszerekben online is lefoglalhatjuk .A légitársaságok számtalan kedvezményes  repülőjegyet  kínálnak az utazni vágyóknak. Az utazási irodák is egyre több repülős úttal állnak rendelkezésünkre, megkímélve minket a fárasztó autóval történő utazástól. Akik tartanak a repülős utaktól, azok megnyugtatására csak annyit, hogy a baleseti statisztikák szerint, jóval  kevesebb kockázattal jár az utazás repülővel, mint személygépkocsival.

BrazÍliai Utazás-Nyaralás

Repülős utak, repülőjegyek

Brazília a Formula-1 2008-as versenysorozata végéig összesen 36 világbajnoki futamot rendezett. Ugyaneddig az időpontig összesen 29 brazil pilóta szerepelt a Forma-1-ben, közülük hárman nyertek világbajnokságot:

Emerson Fittipaldi: 1972-ben és 1974-ben,
Nelson Piquet: 1981-ben, 1983-ban és 1987-ben,
Ayrton Senna: 1988-ban, 1990-ben és 1991-ben.
A 2008-as versenyidényben versenyző brazil pilóták közül Felipe Massa (Ferrari) a második helyen végzett, míg Nelson Piquet Jr. (a háromszoros világbajnok Nelson Piquet fia) a 12., Rubens Barrichello (Honda) a 14. helyen zárt.

Területe:8 544 418km2. Népesség:187 386 567 Fő (2009-ES becslés). Főváros: Brasília 2 354 866 fő Legnépesebb település: Sao Paulo 10 132 128 fő

HIVATALOS NYELV: portugál (a portugál nyelvet az ország 99% százaléka beszéli.)NÉPCSOPORTOK:portugál 15%,olasz 11%,spanyol 10%,német% egyéb fehér 14%,mulatt 19%,mesztic 15%,zambó 6%,fekete 5% ázsiai 1%,egyéb 1%NÉPESSÉGNÖVEKEDÉS:1,32 %

 
Itaipu gát, a legnagyobb vízerőmű a világon.
Bovespa, a são pauloi tőzsdeTekintélyes termelőerővel rendelkezik – nemzeti jövedelme 550 és 1300 milliárd dollár között, a pénzegység (real, rövidítése R$) átszámítási módjától függően –, amelynek java része – több mint fele, a kulcsszektorokban ennél is nagyobb arányban – a külföldi tőke kezén van.

Ez a legnagyobb latin-amerikai ország és a hatodik legnagyobb a népességét illetően. 1994-ig gazdaságát igen magas infláció jellemezte, mely a havi 80%-os mértéket is meghaladta. 1994-ben vezették be a Reál-tervet, amely stabilizálta a gazdaságot, megfékezték az inflációt és a szegény rétegek élete is jelentősen megemelkedett. Ez a pozitív folyamat 2000-ben megrekedt, azonban 2003-ban Luis Ignacio Lula da Silva a Munkáspárt vezetője ígéretet tett gazdasági reformok bevezetésére.

Ebben az országban a szegények és a gazdagok közötti különbség óriási, ami nem csak a jövedelemkülönbségben, hanem a vagyon elosztásban is megnyilvánul. A földek 80%-a a lakosság 5%-nak kezében van, a minimálbér pedig kevesebb mint 100 $ a hónapban.

A brazil gazdaságot a világ első nyolc gazdasági potenciálja között tartják nyilván. GNP-je 1,371 milliárd USD (forrás: Világbank, 2003, PPP-vásárlóerő paritásos módszer). Az egy főre jutó GNP 7,480 USD. A dinamikus és sokszínű gazdaság 38,1%-át az ipari termelés adja. A mezőgazdaság a GNP 10%-át, a szolgáltatások szektora annak 51,9%-át termeli. A brazil gazdaság adja a teljes latin-amerikai termelés 39%-át. Ma a világ negyedik legnagyobb közvetlen működőtőke befektetési célpont (10.1 milliárd USD 2003-ben).

A Mercosur-t (Déli Kúpi Közös Piac) 1991. március 26-án hozták létre. Ekkor írta alá Brazília, Argentína, Paraguay és Uruguay az Asunción-i Szerződést. 1995. január elsejével a regionális blokk vámunióvá és szabadkereskedelmi térséggé vált azzal a céllal, hogy később megvalósuljon a tőke, munkaerő és szolgáltatások szabad áramlása. 1991 óta a kereskedelmi forgalom a Mercosur országai között több mint megháromszorozódott. Brazília kereskedelmi forgalma a Mercosur államaival 1997-ben elérte a 11,3 milliárd USD-t, az 1990-es 3,6 milliárddal szemben. Bolívia és Chile a Mercosur társult tagjai.
 

1500-ban Pedro Alvarez Cabral portugál hajós fedezte fel Brazíliát, amikor egy Indiába tartó flotta az Atlanti-óceán déli részén váratlanul szárazföldre bukkant. Az ország nevét egy fafajtáról kapta. Portugália rövidesen bejelentette igényét a területre, amely az 1530-as évektől gyarmatává vált. A terület kiaknázása fakitermeléssel kezdődött, majd az 1580-as évek táján nagy cukornádültetvények létesültek. Megindult a rabszolgavadászat, és az ültetvényeken főleg Nyugat-Afrikából behurcolt fekete rabszolgákat dolgoztattak. A cukornád mellett a kávé termesztése is megindult. Az ország belső részének gyarmatosítása csak azután kezdődött meg, hogy arany- és gyémántlelőhelyeket tártak fel a Mato Grosso hegységben. Brazília portugál gyarmatból 1822-ben vált független állammá.

A rabszolgakereskedelmet a 19. század közepén betiltották, de csak 1888-ban hoztak törvényt a rabszolgaság eltörléséről. A köztársaságot 1889-ben kiáltották ki.

1500. április 22-én Pedro Alvares Cabral 1500 főnyi hajós legénységével kikötött a ma Porto Seguronak nevezett területen, a mai Bahia államban. A mai napig ezt a helyet és időt tekintik Brazília felfedezésének hivatalos időpontjának. A portugál hajósoknak 10 napra sem volt szükségük ahhoz, hogy ismereteket szerezzenek és ajándékokat cseréljenek a helyi indián törzs bennszülötteivel. Csakhogy a portugálok által Szent Kereszt Szigetnek nevezett újonnan felfedezett terület (akkor még nem ismerték a földrész dimenzióit) első ránézésre nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mert nem találtak sem ásványi anyagokat, sem drágaköveket, sem pedig fűszereket. Az indiánok által tehát „Pindorama”-nak nevezett terület (pálmák földje) egyetlen értékesnek bizonyuló terméke a Pau Brasil, brazilfa volt, olyannyira, hogy Brazília nevét a Pau Brasil (brazilfa)–ról kapta. Ez a piros festőanyagot tartalmazó fa már korábban ismert volt keletről, magyarul börzsönyfának nevezik. Brazília területeinek alaposabb és teljes felfedezéséhez mintegy 30 évre volt szükség, mivel azonban arany-, ezüst- és drágakő lelőhelyeket is találtak, ezért a portugálok számtalan csatát vívtak területeik megtartásáért a holland és angol hajósokkal.

1530-ban Martim Afonso de Sousa a Korona (Portugália) nevében hivatalosan is elkezdte a kolóniák felépítését, azonban az 1494-ben aláírt portugál–spanyol tordesillasi szerződés értelmében, amely a felfedezések tekintetében 2 féltekére osztotta a világot egy képzelt vonal mellett. A vonaltól nyugatra eső területek spanyol, a keletre esők, pedig portugál fennhatóság alá kerültek.

1549-ben az addig meglehetősen instabil adminisztrációs rendszer helyett Tomé de Sousa általános kormányzó új rendszert vezetett be, azaz megalapította Brazília első fővárosát Salvadorban, Bahia államban. Szintén garantálta a brazilfa, és mint újdonság, a cukornád kitermelés folyamatosságát. Ez utóbbi azért volt nagyon fontos lépés, mert az akkori Európában a cukor luxuscikknek számított és csupán a patikákban, grammonként kimérve árulták. A cukornádból nyert cukor kitermelése egyformán fellendítette a kolónia gazdasági és kulturális életét, de az afrikai rabszolgaimportot, mint olcsó munkaerőt is. A 15. században a brazilfa exportálása már királyi monopólium volt, a cukornádból pedig nagy üzemben kezdtek el cukrot előállítani, ezért mind a feldolgozó üzemekben, mind pedig a cukornád,- kávé,- gyapot és kaucsukültetvényeken megnőtt a munkaerőigény, amelyhez a helyi indián népesség már nem volt elegendő, ezért Brazília elkezdett Afrikából rabszolgákat importálni. Ez a folyamat, csak 1888. május 13-áig, a rabszolgaság eltörléséig zajlott. A cukornádültetvények működtetésének ténye aztán évszázadokon át megmaradt, Brazília monokultúrás exportőrré vált. Azonban pontosan a cukornádültetvények miatt a társadalom is 2 részre szakadt, a rabszolgák és a földesurak közötti szakadék áthidalhatatlan volt, sőt, ez a tendencia a mai napig is érezteti a hatását. A szabad emberek általában az export területén dolgoztak.

1625-ben a hollandok megpróbálták elfoglalni Bahiát, majd a sikertelen kísérlet után 1630-ban tértek vissza Pernambuco-ba, amely akkorra már a cukorgyártás központja volt. A portugálok csak 1654-ben tudták visszafoglalni a területet, és a távozó hollandok cukornád töveket vittek magukkal az Antillákra. Portugáliának tehát megmaradt Brazília, de a cukorgyártás világ-monopóliumát elvesztették. A portugáloknak szintén szembe kellett nézniük az angol kalózok támadásaival (a kalózok adót fizettek zsákmányaik után a királynőnek), illetve azzal, hogy a franciák a kezdetek kezdetétől nagy érdeklődést szenteltek a brazilfának, valamint az abból kinyert festékanyagnak és 1555-ben megalapították a Francia Antarktikát ahonnan 1567-ben űzték ki őket. Francia csapatok azonban még néhányszor visszatértek Brazília különböző területeire. Közben a portugálok elkezdték felfedezni Brazíliát, de elsősorban az óceánpart mellett haladtak, mert a szárazföld belsejét sűrű növényzet borította. Így jutottak el Sao Pauloba, illetve Rio de Janeiro-ba is.

A 17. század második felében találtak először aranylelőhelyeket és értékes drágaköveket a Minas Gerais hegységben, ezért az Európában élő lakosság mintegy 1/4-e elindult szerencsét próbálni Brazíliába. Brazília lakosságának száma hirtelen növekedésnek indult, de ugyanakkor az infrastruktúra és az állami szabályozás is ezzel párhuzamosan fejlődött. A Korona hamarosan kidolgozott egy új nyilvántartási rendszert is, a kibányászott aranyat azonnal az úgy nevezett Alapítványi Házakba (Casas de Fundacao) kellett vinni, ahol a megtalált kincset lemérték és 1/5-ét levágták Portugália számára. Azonban a szigorú ellenőrzések és az adófizetés rugalmatlan módjának következtében 1789-ben lázadás tört ki, (Inconfidencia = bizalmatlanság) melyet kemény kézzel vertek le, a felkelés résztvevőivel példát statuáltak. Évekkel később a Köztársaság megpróbált mártírokat faragni ezekből az emberekből, szabadságharcosokat formálva belőlük.

Az 1808-as év szintén változásokat hozott, mivel a portugál királyi család Brazíliába menekült Napóleon lisszaboni támadásai elől. 1815-ben pedig Brazília kolónia helyett a Portugál Birodalom részévé avanzsált. Az udvar központja az 1763-ban alapított Rio de Janeiro lett, VI. Don Joao pedig megnyitotta a kikötőket a barátai, azaz Anglia és egyéb katolikus európai országok előtt. 1816-ban Brazília francia művészeket fogadott be, akik jelentős szerepet töltöttek be Rió építészetében. 1821-ben Don Joao visszatért Portugáliába, fiát Pedro-t hagyva hátra, régens hercegként.

Az anyaország és a brazilok közötti gazdasági érdekellentétekből adódó nyilvánvaló konfliktus lett a táptalaja egy elszakadást pártoló mozgalomnak. 1822. szeptember 7-én kikiáltotta az ország függetlenségét és 1824-ben I. Don Pedro (Péter) néven megalkotta Brazília első alkotmányát, majd 1831-ben visszatért Portugáliába, 5 éves fiát hátrahagyva a trónon.

 
II. Péter (Pedro) megnyitja a közgyűlés 1873-ban.Az 1830-as évek elején Brazília független állam volt, csakhogy egy csecsemővel a trónján, ezért a kormány a régensség időszakát volt kénytelen megélni, miközben számos felkeléssel kellett szembenézniük. A konfliktusok kezelésének egyetlen módja II. Péter nagykorúságának előrehozatala és idő előtti megkoronázása volt 1840-ben. Az új uralkodó tehát szembeszállt és országszerte leverte a különböző lázadásokat, beletaszítva az országot történelme legnagyobb háborújába 1865 és 1870 között. Szintén II. Péter uralkodása alatt lett Brazília legfontosabb exportterméke a kávé. A kávéültetvények először Rio de Janeiróban jelentek meg, aztán Paraíban, majd Sao Paulo-ban. Brazília történetében először, a rabszolgák munkáját európai bevándorlók munkájával is kiegészítették, melyeket kolóniákban foglalkoztattak. A bevándorlási hullám 1930-ig tetőzött, a populáció és kultúra érdekes egyvelegét hozva létre.

Az 1870-es évektől kezdődő politikai krízis azonban meggyengítette II. Pedro hatalmát. Felerősödtek a rabszolgák felszabadítására való törekvések, ami az akkori brazil gazdasági helyzetet irányítók számára elfogadhatatlan volt, hiszen a kávé- és cukornád ültetvények működtetéséhez az egyik alapfeltétel az ingyen munkaerő foglalkoztatása volt. 1871-ben azonban mégis elfogadták az első, a rabszolgák fiainak felszabadítására vonatkozó törvényt, aztán 1885-től kezdődően a 65 éven felüliek is visszanyerhették szabadságukat. A mozgalom aztán 1888-ban ért véget, amikor Izabella hercegnő a világon utolsóként aláírta a rabszolgaság eltörlését Brazíliában. Ez a pillanat adta meg az uralkodónak a kegyelemdöfést, a megerősödő hadsereg élén Deodoro da Fonseca 1889. november 15-én kikiáltotta Brazília függetlenségét. Az új Köztársaság egy kontinensnyi területtel rendelkezett és ellentétben Latin-Amerika spanyol részeivel, egységesen, egy országként folytathatták történelmüket.

Az 1891-es első alkotmány kettéválasztotta az államot az egyháztól és föderális rezsimet hozott létre erős, az elnök kezében összpontosuló hatalommal. A politikai színtéren hirtelen feltűnt Sao Paulo, mely hamarosan a gazdaság központjává vált. 1894-től a paulisták és a bányászok kormánykoalíciót alkotva léptek egyezségre. (Ezt a periódust viccesen tejeskávénak nevezték.) A közelgő választások azonban kizárták az analfabétákat (a lakosság döntő többségét) és nyilvánvalóak voltak a választási csalások. Ha mindehhez hozzávesszük a gazdasági bizonytalanságot és az I. világháború következményeit, már meg sem lepődünk, hogy a helyzet újabb felkelésekhez vezetett. Az 1929-es évre a paulisták és a bányászok közötti ellentét politikai válsághoz vezetett. 1930-ban ezt a bizonytalan helyzetet kihasználva a gaúcho Getúlio Vargas megszerezte a hatalmat. Az új elnök kiterjesztette az állam hatalmát és beavatkozott a gazdaságba, centralizálva a hatalmat a munkásoknak gyümölcsöző struktúrát létrehozva. Ő vezette be a hivatalos munkaidőt és a minimálbért is. Később ez a demokratikus folyamat egyfajta diktatúrába torkollott (1937–1945 között). 1964-ig különböző demokratikus kormányok kerültek hatalomra, melyeknek súlyos gazdasági krízisekkel és inflációval kellett szembenézniük. 1951-ben Getúlio Vargas is néhány évre visszatért az elnökségi székbe. 1956 és 60 között Juscelino Kubitschek az ipari fejlődést segítette elő, beleértve az autógyártás megkezdését, illetve az új főváros, Brasília megépítését is.

Brazíliában található a föld egyik legváltozatosabb növényvilága. Ezt a különböző időjárási, földszerkezeti és domborzati adottságoknak köszönheti. A brazil vegetációt 10 csoportra oszthatjuk: Amazonasi esőerdő, az Atlanti esőerdő, caatinga, pantanal, campos, mata de araucária, mata de cocais, mangue és restinga.

amazonasi esőerdő: kb. 7 millió km2 kiterjedésű, Dél-Amerika északi és középső területein elterülő esőerdő. Legnagyobb területe Brazíliában van, bár találhatunk esőerdőt Bolíviában, Kolumbiában, Ecuadorban, Guyanában, Suriname-ban és Venezuelában is. Az Amazonas medencéje Brazília felszínének 58%-át foglalja el. A Földön itt a leggazdagabb, legváltozatosabb az élővilág. Az itt élő fajok pontos száma nem meghatározható. A természettudósok 800 000 és 5 millió közé teszik a megkülönböztethető fajok számát, ez a világon ismert összes faj 15-30%-a. Az amazonasi homokzátonyokat időszakosan ellepik a folyók - ezek az ún. várzeák - és emiatt Brazíliában ezek a legtermékenyebb talajok közé tartoznak.
atlanti esőerdő: Brazília Atlanti-óceán menti partjaira volt jellemző ez a növénytakaró. A fajok 50%-a csak itt és sehol máshol nem él meg. Kutatók szerint a trópusi esőerdők között itt van a legnagyobb biodiverzitás/hektár arány az egész világon. Ez a terület a legveszélyeztetettebb a növekvő városiasodás és iparosodás következtében. Mára eredeti területének csupán 7%-án maradt meg, főleg Brazília déli és délkeleti régióiban.
Caatinga: Az észak-keleti régió félsivatagos területét cserjés növényzet fedi: a Caatinga. Néhány területen fél-lombhullató erdő található.
Pantanal, a lapály, a legnagyobb mocsaras terület a világon. 150 000 km2-en terül el Mato Grosso, Mato Grosso do Sul államokban és Paraguayban. Az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította. Kb. 650 madár-, 80 emlős-, 260 hal- és 50 hüllőfaj él itt.
Cerrado területe szavanna jellegű tájegység Közép-Brazíliában. Bokrok és alacsony fák jellemzik. Ma a Cerrado-t a terjeszkedő mezőgazdasági termelés veszélyezteti. A terület fontosabb mezőgazdasági terményei a kukorica, a szójabab, a szőlő, mangó és trópusi gyümölcsök.
Camposnak a mezők növényvilágát, a nagy kiterjedésű füves és cserjés területeket nevezik. Brazília déli- és délkeleti részét jellemzi ez a növényzet.
Mata de Araucária Brazília déli területén található, s az Araucária (Araucária angustifolia) fajból származó fenyőerdő borítja.
Mata de Cocais az Amazonas és Caatinga között terül el, Maranhão, Piauí, és Tocantins államokban. Az Amazonashoz közeli területeken a nedves éghajlatnak köszönhetően a pálmafák igen gyakoriak.
Mangue: tavas, mocsaras terület, bokrok és fák borítják.
Restinga a brazil tengerpart mentén húzódó homokos területekre jellemző bokrokból, alacsony fákból álló vegetáció.

Brazília fő éghajlatai

az egyenlítői (Amazonasi régióban), ezt egész évben esős, magas hőmérséklet-átlagok jellemzik (25-27 °C között)
a trópusi éghajlatot (Közép-Brazília és az északkeleti régió) a magas átlaghőmérséklet (18-28 °C között) és a száraz-nedves évszakok váltakozása jellemzi. A déli régió hűvösebb, mint az ország többi része (átlaghőmérséklet 18 °C, de télen fagypont alá is süllyedhet a hőmérséklet.
Brazíliát nagy kiterjedése, változatos domborzata, váltakozó magasságai és levegő-áramlatai miatt sokszínű éghajlat jellemzi. Az Egyenlítő északon, a Baktérítő a délkeleti régióban szeli át. Így Brazília legnagyobb részén a trópusi éghajlat uralkodik. Itt a meleg és nedves klíma a meghatározó. Az átlagos hőmérséklet az egész országban 20 °C, a hőmérséklet-ingadozás alacsony. A legdélebbi vidékek éghajlata már mérsékelt égövi, itt télen előfordulhat fagy és hó.

Főváros Brasília
d. sz. 15° 45′ ny. h. 47° 57′                                                                           Államforma Szövetségi köztársaság
 - Elnök Luiz Inácio Lula da Silva
 - Alelnök José Alencar Gomes da Silva

 
Hivatalos nyelv portugál
Függetlenség Portugáliától 
 - Kikiáltva 1822. szeptember 7. 
 - Elismerve 1825. augusztus 29. 
 - A köztársaság kikiáltása 1889. november 15. 
Terület  
 - Összes 8 547 404 km² 
 - Víz (%) 0,65
Népesség 

  
 - 2008-os évi becslés 187 078 805                                                                         - 2000-es évi népszámlálás 169 799 170
 - Népsűrűség 22 fő/km²
GDP 2006-os becslés
 - Összes 1 067 706 millió dollár

PPP: 1 594 482 millió dollár
 - Egy főre jutó 5 717 dollár

PPP: 9 108 dollár
HDI (2004) 0,792  – közepes
Pénznem Brazil real (BRL)
Időzóna (UTC-2 – UTC-5
(hivatalos: UTC-3))
 - Nyári időszámítás (UTC-2 – UTC-5)
Internet TLD .br
Nemzetközi gépkocsijel BR
Hívószám +55
A Dél-amerikai Unió, a CPLP, a MERCOSUR,
az ENSZ és az OAS tagja. 

A Brazil Szövetségi Köztársaság (portugálul: República Federativa do Brasil) Dél- és Latin-Amerika legnépesebb és legnagyobb kiterjedésű országa. Délen Uruguay-jal, délnyugaton Argentínával, Paraguay-jal és Bolíviával, nyugaton Peruval és Kolumbiával, északon Venezuelával, Guyanával, Suriname-mal és Francia Guyanával határos (vagyis kettő kivételével az összes dél-amerikai állammal). Fővárosa 1960-tól az újonnan épített Brasília (Brazíliaváros).